Főiskolánkról / Rólunk mondták / Sajtómegjelenések
Közösen nyitja meg az új tanévet az egyesülő BKF és a Heller Farkas Főiskola.
Közös tanévnyitót rendez a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola és a Heller Farkas Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája szeptember 4-én. A két budapesti főiskola integrációja az első példa a magyar oktatási piacon magánintézmények egybeolvadására. A hallgatóinak számát 6200 főre növelő BKF Kommunikációs és Művészeti Karának dékánja Kepes András, Heller Farkas Turisztikai és Gazdasági Karának dékánja pedig Lengyel Márton lesz. A legnépszerűbb nyolc alapszakból négyet indító főiskola a 2010/2011-es tanévben hirdeti meg először közösen képzéseit.
A kommunikációs és médiatudomány és az üzleti kommunikáció képzésben piacvezető Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, illetve a turizmus-vendéglátás szak oktatására fókuszáló Heller Farkas Főiskola közös további munkáról döntött idén, amelynek eredményeként a következő tanévben már egy intézményként szerepelnek majd a képzési piacon. A magánintézmények körében elsőként integrálódott intézmény így az alapképzések népszerűségi listáján szereplő és az első helyes jelentkezési adatok alapján sorrendbe állított öt szakból hármat oktat majd, a több éve legnépszerűbb turizmus-vendéglátás, a szintén évek óta jelentős érdeklődést vonzó gazdálkodás és menedzsment, illetve a töretlenül kapós kommunikáció és médiatudomány szakot. E három képzés szerepének jelentőségét mutatja, hogy ezen képzések vonzották idén a nappali tagozatos alapképzésre jelentkezők csaknem harmadát, 33 százalékát és az összes alapképzésre jelentkező több mint 30 százalékát. Az összeolvadt főiskola képzési palettáján szerepel majd továbbá a kereskedelem és marketing szak is, amely pedig az előkelő ötödik helyre lépett elő a legkeresettebb szakok 2009-es, összes jelentkezési adatot vizsgáló listáján.
A felsőoktatási intézmények integrációja nem újdonság a magyar felsőoktatásban, az állami beavatkozással történő központi integrációs folyamat 2000-ben zárult le, ám azóta is több, jellemzően vidéki főiskola döntött úgy, hogy beolvad a régióban működő nagyobb egyetembe. Legutóbb, 2008 decemberében a Tessedik Sámuel Főiskola és a Szent István Egyetem egybeolvadásáról döntött az országgyűlés. Oktatáspolitikusok szerint egyébként a felsőoktatásban - amelynek 72 magyar képző szereplője van -, természetes és szükségszerű az intézményi integráció. Legutóbb Bajnai Gordon és a Magyar Rektori Konferencia tárgyalt a kérdésről, ahol mindkét fél a minőségorientált és hatékonyságot javító szerkezetátalakítás mellett érvelt. Tavasszal Magyar Bálint úgy nyilatkozott: a központi integráció 2000-ben lezajlott, mostantól spontán integráció várható, illetve már zajlik, egyrészt a bolognai rendszer következményeként, részben pedig a demográfiai apály miatt a kisebb intézmények be- vagy összeolvadnak más egyetemekkel.
A BKF vezetői szerint a magyar felsőoktatás drámai átalakulások előtt áll: az érettségizők száma hat-hét éven belül csaknem egynegyedével csökken, a már most is kihasználatlan kapacitások, valamint az egyre élesedő hazai és nemzetközi verseny miatt csak az erős, életképes főiskolák és egyetemek maradhatnak talpon.
A szomszédos országokban működő felsőoktatási rendszer a magyar egyetemek számának töredékével szolgálja ki az oktatási piacot, a lengyeleknél valamivel több, mint 80 intézmény biztosítja a képzést a 38 milliós lakosságának, míg Ausztriában és Svédországban hozzánk hasonló népesség szám mellett mindössze nagyjából 50-50 egyetemet, főiskolát számlálnak.
A kommunikációs és médiatudomány és az üzleti kommunikáció képzésben piacvezető Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, illetve a turizmus-vendéglátás szak oktatására fókuszáló Heller Farkas Főiskola közös további munkáról döntött idén, amelynek eredményeként a következő tanévben már egy intézményként szerepelnek majd a képzési piacon. A magánintézmények körében elsőként integrálódott intézmény így az alapképzések népszerűségi listáján szereplő és az első helyes jelentkezési adatok alapján sorrendbe állított öt szakból hármat oktat majd, a több éve legnépszerűbb turizmus-vendéglátás, a szintén évek óta jelentős érdeklődést vonzó gazdálkodás és menedzsment, illetve a töretlenül kapós kommunikáció és médiatudomány szakot. E három képzés szerepének jelentőségét mutatja, hogy ezen képzések vonzották idén a nappali tagozatos alapképzésre jelentkezők csaknem harmadát, 33 százalékát és az összes alapképzésre jelentkező több mint 30 százalékát. Az összeolvadt főiskola képzési palettáján szerepel majd továbbá a kereskedelem és marketing szak is, amely pedig az előkelő ötödik helyre lépett elő a legkeresettebb szakok 2009-es, összes jelentkezési adatot vizsgáló listáján.
A felsőoktatási intézmények integrációja nem újdonság a magyar felsőoktatásban, az állami beavatkozással történő központi integrációs folyamat 2000-ben zárult le, ám azóta is több, jellemzően vidéki főiskola döntött úgy, hogy beolvad a régióban működő nagyobb egyetembe. Legutóbb, 2008 decemberében a Tessedik Sámuel Főiskola és a Szent István Egyetem egybeolvadásáról döntött az országgyűlés. Oktatáspolitikusok szerint egyébként a felsőoktatásban - amelynek 72 magyar képző szereplője van -, természetes és szükségszerű az intézményi integráció. Legutóbb Bajnai Gordon és a Magyar Rektori Konferencia tárgyalt a kérdésről, ahol mindkét fél a minőségorientált és hatékonyságot javító szerkezetátalakítás mellett érvelt. Tavasszal Magyar Bálint úgy nyilatkozott: a központi integráció 2000-ben lezajlott, mostantól spontán integráció várható, illetve már zajlik, egyrészt a bolognai rendszer következményeként, részben pedig a demográfiai apály miatt a kisebb intézmények be- vagy összeolvadnak más egyetemekkel.
A BKF vezetői szerint a magyar felsőoktatás drámai átalakulások előtt áll: az érettségizők száma hat-hét éven belül csaknem egynegyedével csökken, a már most is kihasználatlan kapacitások, valamint az egyre élesedő hazai és nemzetközi verseny miatt csak az erős, életképes főiskolák és egyetemek maradhatnak talpon.
A szomszédos országokban működő felsőoktatási rendszer a magyar egyetemek számának töredékével szolgálja ki az oktatási piacot, a lengyeleknél valamivel több, mint 80 intézmény biztosítja a képzést a 38 milliós lakosságának, míg Ausztriában és Svédországban hozzánk hasonló népesség szám mellett mindössze nagyjából 50-50 egyetemet, főiskolát számlálnak.
Forrás: metropol.hu
